Még a múlt szerdán voltunk az első jegyesoktatásunkon. Jó volt ennyi év után újra látni és hallani Sixtus atyát. Ahogy a szeretet feltétel nélküliségéről beszélt eszembe jutott, amikor ezt még a gimnázium első évében tanította.A suliból hazafelé menet akkor végig ezen gondolkodtam: találhatok-e olyan társat, akinek (akivel kapcsolatban) elég ha csak annyit mondok - szeretlek. Túl sokszor folytatódik még bennünk a mondat:
szeretlek, mert...
szeretlek, ha...
szeretlek, de...
De a szó (gondolat) végén megállni, és csak egy pontot tenni, az a legnehezebb.
Szeretlek. Pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése